Rólam

Sziasztok!

Aján-Baróthy Borbála vagyok, 27 éves, egy vadóc kis szeretetgombóc elkötelezett gazdija, akit sokatok ismer is, ő Kacat a cocker spániel.

Amióta megszülettem nagyon közeli kapcsolatom volt az állatokkal, a igen sok féle állatot tartottunk már gyerekkoromban is, gyakorlatilag nem volt olyan része az életemnek, amikor ne lett volna mellettem legalább egy kis háziállat.

Kacat előtt, az első kutyusainkkal gyerekkoromban ismerkedtem meg, két csau-csaunk volt, akiket nagyon szerettem, egyiküket sajnos megmérgezték. Pár évvel később kaptam a következő kutyusomat, névnapomra, ő volt Dió, a boxer kislány. Dióval nagyon jó volt a kapcsolatom, de utólag visszagondolva rengeteg mindent elrontottunk nála, még nem voltam ennyire tudatos akkoriban. Diót sajnos megmérgezték, az állapota nagyon gyorsan romlott és a saját orvosa is azt javasolta: vegyük fontolóra az altatást, mert szegény már csak szenved. Anyukám ötlete volt ekkor, hogy hagyjuk a tápokat, amikhez hozzá sem akart nyúlni ezzel pedig csaknem halálra éheztette magát, helyette elkezdte nyers darált hússal és nyers tojással etetni. Diónak ez mentette meg az életét, és ezek után még számos egészséges évet leélt velünk. Én azonban az ő esete miatt eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok a leendő kutyáimnak tápot venni, rájöttem, hogy bármennyire is ezt nevelte belénk a társadalom, a kutyák természetes eledele bizony még mindig a nyers hús, csont és belsőség. Azért van tarajos fogazatuk is, ha a természetes táplálékuk a táp lenne, akkor ugyanis a fogazatuk is egészen máshogy festene.

Így nem is volt kérdés, hogy Kacat a kezdetektől fogva nyers húst fog kapni. Itt kezdődött a mi közös utunk, ami a közösségi médiának köszönhetően egyre több emberhez jutott el. Egyre több üzenetet kaptam, hogy a videóim hatására kezdték el a nyers etetést, vagy hogy a videóimnak köszönhetően gyógyult meg a kutyusuk. Mondanom sem kell, leírhatatlan érzés, mikor ilyen üzeneteket kap az ember.

Fő motivációm azonban mindig is Kacat volt, hogy mindent jól csináljak nála, amit az előző kutyusaimnál elrontottam és bár tudom, hogy akármennyire igyekszem nem fog addig élni mint szeretném (ami nyilvánvalóan legalább 100 év lenne), de amennyire tőlem telik igyekszem növelni az élettartalmát és azt az életet, ami adatott neki minél egészségesebbé és minőségibbé tenni.

Ezért fáradhatatlanul tanulok, fejlődök folyamatosan a kutyadietetikáról, a kutyanevelésről és mindenről, ami kutyákkal kapcsolatos. Egyik könyvet olvasom a másik után és számos kurzust is elvégeztem a témában és egész biztosan még fogok is.

Mindeközben pedig bízom abban, hogy egyre több gazdi rájön, hogy ahogyan nekünk magunknak sem egészséges ultrafeldolgozott gyors élelmiszeren élnünk, úgy ez nincs másként a házikedvencünkkel sem és ők is megérdemlik a friss, természetes élelmiszert, amikre az emésztő rendszerük és a fogazatuk kifejlődött.